Ugy 1 hete lehet, hogy meglehetosen nagy madaras veszekedes ful-, neha szemtanuja lehet az ember, ha a jatszoteren skubizza a ter-ido osszefuggeseit. En a jatszoterre ugyan nem megyek, de az erkelyajtonk arrafele nyilik. Tudni kell, hogy egy rakas magas platanfa van a konryekunkon, melyre igen nagy szammal szeretnek a varjak feszket rakni. Nem messze pl a ruhagyarnal, melynek terulete sik/kopar/kihalt, barmely szo tokeletesen irja le az ott tortent mozgast (a madarak kivetelevel persze, de azok csak akkor szallnak ala, ha dio kerul a latomezobe), mondhatni csernobili kilatasokkal bir maga a terulet... mondjuk nekem pont ettol tetszik, imadjak a varjak. Erdekesseg keppen az ut masik oldalan, ahol ugyancsak sorban allnak a platanfak, oda nem feszkelnek. Valojaban nem is ertem oket, mi alapjan valogatnak maguknak teruletet. Mi az a terulet, ha varju szemmel nezzuk? Ott van a ruhagyari, ahol a fak eloszlasa nem igazan mondhato szabalyosnak, de sok van beloluk. Aztan az ut msaik felen, ahol az elrendezes szabalyos, ott is ugy 5-6 meterenkent vannak a fak, de oda nem mennek feszket rakni. A varjakat ismerve persze ezen nem csodalkozom, szarnyas tarsaik kozott a legsuttyomabb madarak, igy aztan szeleburdik es allandoan bohokasan komplett idiotak (bugris mind egy szalig! :-D ).

Persze telen az ember megszokta mar, hogy eljarkalnak a jatszoter folott repkedve, neha leszallnak, ha egy finomabb falat utheti a csoruket. De hat mostand nyar kezd kibontakozoban lenni, igy aztan nem ertem, mit keresnek a jatszoteren. Persze nem gond, a varjakat barmikor elnezegetem en egy napig is. De ezek a bohokas viselkedesuk mellett kora reggel elkezdik a veszekedest. Feszket azonban nem latok… erdekes, erdekes. Az egyik pl szombat delutan csak uldogelt az agon, mikozben a masik szalldogalt, varnyu modjara karogott lefele az agon ulo tarsanak, amelyik ide-oda esdekelve nehany perc alatt eljutott a torzsre,  majd onnan folytatta a bohockodast. Neha visszaszolt azert. Ahogy kivettem a szavaibol, nem voltak valami joban egymassal.

--------

Utazom…
Szot kell ejtenem a Malev csodalatos kiszolgalo szemelyzeterol, az etekrol, mely a felhok folott nem bizonyult mennyie mannanak, illetve az utazo kozonsegrol, mely a mennyei kiralysag alapveto normait sem volt kepes elerni.
Osszehasonlitva a United (mellyel kiutaztam az USA-ba egy nappal kesobb, mint ahogy az be lett tervezve) es a Malev szolgaltatasait ugyanazon, 2. osztalyon, eg es fold a ketto kozott a kulonbseg. Alapjaban veve az osszhangulatot az utasok is befolyasoltak persze, de errol kesobb.

Elerkezett hat a hazajovetel ideje, igen kis oromomre.
Ujbol nagyon korai keles, arra van csak idom, hogy gyorsan megmosakodjak, osszeszedjem az elozo este szetdobalt cuccaimat, feloltozkodes, es egy gyors hazatelefonalas, hogy eletjelet mostantol max csak sms-ben tudok magamrol adni, mig kb 24 ora mulva otthon leszek.
Osszepakolas utan azonnal mentem is kijelentkezni. Mar a buszra vartam, amikor eszembe jutott, hogy valmit a szobaban hagytam, ugyhogy irany ujra elkerni a kartyat, felmenni a szobaba, lehozni a hianyzo eskuszom nem emlekszem mimet, aztan vissza a buszmegallohoz. Kozben persze egy busz mar elment, es hiaba hogy 15 percenkent jartak, hatalmas szivas kerithetett volna hatalmaba, ha nem erem el idoben a gepem. Mondhatni hajszalra volt kihegyezve az idom, mert a gep 6 korul indult NY-ba, en meg ugy indultam neki az utnak, mint amikor Newark-bol mentem Chicago fele. Hat Los Angeles-ben a nemzetkozi repteren nem ez volt a helyzet.