Eljott hat a nagy nap... ujra utra kelek, nem is kis tavon repulok egyet, illetve kettot. Chicago erintesevel, atszallassal Los Angeles-be megyek, ahol a fonokom var ram, innen kocsival korbe jarkalunk 1-2 helyen, majd Santa Maria-ba megyunk, ahol is egy BBQ party kereteben udvozolnek... jol! :-D

Nagyon korai a keles, hiszen a repulo reggel 6 korul indul a newarki repterrol Chicago-ba. A repterre taxival megyunk, ocsi kikiser, bar neki sem egy leanyalom olyan koran felkelni, aztan visszajonni meg annyira sem, hiszen nem a taxival jon vissza, hanem mergvarja, hogy becsekkoljak, aztan visszafele integessek neki, majd vonattal es busszal valahogy hazaevickel.
A taxit egy mar jol megszokott fickott ficko vezeti. Mindig Ot hasznaltak, ha a repterre kellett menni, mert feketen dolgozik, es 40 dolcsiert kiviszi az embert a repterre, ami egyebkent igencsak messze van Morristown-tol, ha auto mertekben szamoljuk a tavolsagot. A taxi idoben meg is erkezik, a hatalmas Lincoln csomagtereben elveszik a csomagom, pedig egy hatalmas borond es egy kisebb borond van nalam (a kisebbik ocsi cuccai, melyet haza kell vinnem/hoznom Mo-ra). Az utat nagyon elveztem, mert bizsergetoen jo volt arra gondolni, hogy megint repulhetek, uj helyeket lathatok, uj emberekkel ismerkedhetek meg, es ezek az erzesek ki is vettek az almot a szemembol, mintha csak teljesen kipihenve indultam volna utnak a kihivasokkal teli ismeretlen nagyvilagba.

A repterre boven idoben kiertunk, vasarnap reggel volt, szinte egy lelket sem lehetett latni az autopalyan, es a repter is kihalt volt. Aztan persze ahogy pirkadt az emberek is megjelentek a repteren, de akkor en mar a beszallasra vartam.
Ocsitol elbucsuztam, szar erzes volt ott hagyni, megint csak maganak, bar akkor mar tudtuk, hogy bo 4 honapon belul hazajon, eddig meg 8 honap telt el, hogy ujra lassam. ar O annyira nem szerette meg amerikat, mint en a 2 hetem alatt, de azert sok helyre elmentek egyutt a haverokkal, igy a munka mellett a szorakozas is teriteken volt. Furcsa, mert most is azt mondja, ha nem muszaj, nem menne vissza az USA-ba dolgozni. Szoval elbucsuztunk egymastol, irany a terminal. A gepre nem sokkal indulas elott fel is szalltam. Nem sok ember ment Chicago-ba, igy aztan a gep ha nem is urse, de talan meg felig sem telt meg. En is, mint masok is szinte egyedul ultunk a sorunkban. Kenyelmes volt, az biztos. A gep felszallt, es mar alig vartam, hogy az elso ahitott chicagoi kepet elkeszithessem, melyen a Sears Tower is latszik. Nagy almom, hogy egyszer oda is felmehessek... ha csak egy napot tolthettem volna Chicago-ban, egesz nap a kilatoban lettem volna. Sajnos a gep rossz oldalan ultem, igy csak annyit lattam belole, hogy etneztem a tuloldali uleseknel az ablakon, es nagyon messzirol de felsejlettek a korvonalai. Fenykep azonban nem keszult rola. A napfelkeltet azonban szinte a gepbol elhettem at, es nem volt ultolso latvany!






































Leszallas kozben azt figyeltem hatha valamilyen formaban kiderul, melyik lehet Al Bundy haza...






















Az atszallas nagyon gyors volt. Semmire nem volt idom. Jo lett volna szetnezni a kavezok kornyeken, de leszallas utan 3/4 oraval mar indult is tovabb a kovetkezo gepem LA-be. Csak azon izgultam egesz vegig, hogy a csomagom is atszall-e velem egyutt. Ketszer kerdeztem meg az utaskiseroket, de mindannyiszor nyugtattak meg, hogy nem kell izgulni. :-D
Felszallas utan egy jo 4-5 oras ut vette kezdetet, mely aszittem unalmas lesz, de vegul egesz vegig kifele neztem az ablakon, igy a kulonbozo videkek folott elrepulve minden szelsoseget megfigyelhettem.






































LA-hez kozeledve mar mindenki nagyon mocorgott, koztuk en is. A fonokomet mar egy jo ideje nem lattam, raadasul faradt is voltam mar. Azert Mo-hoz kepest California mar -9 ora, amikor ok kezdik a munkat, mi akkor hagyjuk abba a hetkoznapokon.
A gep leszallt, gyorsan kijutottam a csomagokhoz, ahol a fonokom mar vart ram. A fonokomrol el kell azt mondanom, hogy az egyik legjobb fej ember a foldon. Kivalo manager, es mindekozben megorzi az emberiesseget, nincsenek masokkal szemben eloiteletei. Igy aztan nekem mindig is jo volt a kapcsolatom vele.
Ahogy azt meg kiutazasom elott megbeszeltuk, autoval jon le ertem LA-be, hogy aztan megmutasson nekem nehany dolgot. Egy kivansagom azonban volt, hogy menjunk el a Mulholland Drive-ra, es ott kocsikazzunk vegig. A Mulholland Drive az egyik kedvenc filmem David Lynch-tol, es szerrettem volna egy utca tablat lefenykepezni, ha nem is ugyanolyat, mint ami a film elejen lathato, de legalabb egy onnan valot.
Idaig azonban nem volt konnyu eljutni, ugyanis hiaba a GPS amit beprogramozott meg elindulas elott, az autopalyarol olyan kis ut vezetett at, hogy keptelenek voltunk megtalalni. Ekkor elokerult a regen mar jol bevalt papir terkep, es egykettore megoldodott a problemank.
Mielott azonban a varosbol kifele tartva a Mulholland Drive-ra ertunk volna, illetve az arra vezeto autopalyahoz, athaladtunk LA belvarosan, illetve elkalanduztunk a Hollywood kiiras fele az egyik kilatohoz. Sajnos az ido amig LA-ben voltunk igen paras volt, a kozeli tenger miatt persze, de aztan felszakadozott es kisutott a nap.


































































LA-bol elindultunk eszaknak, Santa Barbara-n keresztul utunk elejen szinte vegig a tengerparton. Fonokom szerint ha valamivel kesobb jovok, akkor a jobb idoben a delfineket is lathattuk volna ugralni.
Delutan 4 korul erkeztunk meg Santa Maria-ba, a kocsiba mar bologattam az almossagtol, szinte mar vartam, hogy este legyen, de a vilag kincseert sem hagytam volna ki a BBQ partyt a fonkom hazanal, ahova nehany masik kollega is hivatalos volt. Megerkezsunk utan a felesegevel kezdtek surogni-forogni a konyhaban, illetbe a fonokom a kertben mar elokeszitett es bepacolt husokat kezdte elokesziteni a suteshez. Meg soha nem lattam igazi amerikai BBQ-t... baromira elveztem. Aznap delutan raadasul meleg is volt, csak ugy tuzott a nap, kozben a szep zold kornyezetben szallingozott a finom sult husok illata.












































A fonokom persze azonnal kinalgatott sorrel, eloetelekkel, ropogtatni valokkal, ugyhogy fel is karoltam egy Corona-t, azt be is zuztam, ami igy faradtan igen csunyan kibillentette a tudatom a helyerol. :-D
Valamivel kesobb megjottek a kollegak is, akikkel meg soha nem talalkoztam szemelyesen, max telefonon beszeltem veluk illetve kepet lattam roluk. Mindenki a ferjevel/felesegevel jott. A legnagyobb meglepetes az egyik munkatarsam felesege altal sutott Mo alaku sutemenyek voltak, melyet annyira elethuen csinaltak meg, mintha csak az atlaszbol vagtak volna ki.






















Ezen felul mindenkitol kaptam valami kis ajandekot. A tudat, hogy szinte ismeretlen emberek ennyire kitesznek magukert csak azert mert en megyek, nagyon meghatova tette a talalkozast es utazasom egyik legnagyobb elmenyeve emelte ezt a napot.
Este 8 korul aztan befejeztuk a beszelgetest es a fonokom elvitt a szallodaba. Na ekkor mare tenyleg alig lattam ki a fejembol, ugyhogy gyorsan kaptam magam, bejelentkeztem, szobaba fel, csakhogy...
Meggyult a bajom az ablakkal. Ugyanis be szerettem volna csukni, bar jo ido volt, siman maradhatott volna nyitva, de kb 200 meterre egy vidampark uzemelt nagy ricsajjal. Amugy is maniakusan ragaszkodom a csondhoz, ha aludni akarok, de minel faradtabb vagyok, annal jobban idegesit minden korulottem zajlo hangoskodas. Az ablak meg csak nem akart becsukodni... felhivtam a portat, hogy gyertek banyek, mert megorulok. Feljott a karbantarto, aszt ideiglenesen butykolt rajta valamit, amitol meg mindig ott volt a hezag, de aztan mielott lefekudtem, szerencsere a vidampark is bekussolt. Masnap pedig lebontottak, aszt lekoccoltak. Ugyhogy boldogan eltem tovabb az eletem. :-D
--------

Hollywood, ahol a szepseg es a penz az ur!