Utazasom masodik napjan mar talan joggal remeltem, hogy talan ki is jutok New York csodas repeterere, ha mashogy nem, hat egy Cessnaval. :-D
Reggel fel is keltem, kenytelen voltam ruhat kolcsonozni a borondobol, mivel nem volt otthon egy hasznalhato sem az utra. Ha jol emlekszem akkor mar csak anyuval mentem ki a repterre, es a szokasos eljarasok utan (az akksikat idokozben meg otthon atpakoltam a laptoptaskaba, nehogy megin szivozas legyen), vegre bekerultem a terminalba, ahol aztan minden fennakadas nelkul mar repulore is ultem. Ablak mellett, tokeleset kilatassal!
A utazas kivaloan telt... a United utaskiseroire szavam nem lehet. 10 pont! A kaja annyira fincsi volt, hogy nem gyoztem volna repetat kerni, kar hogy nem lehetett. :-D Benyomtam a mindent az utolso morzsaig! Sajnos nem voltak csini utaskisero holgyek, de emigyen is volt min legeltetnem a szemem. Kinezve az ablakon az Alpok hegyvonulatai, majd kesobb Gronland havas tajai, Kanada majd Amerika partvonala. Leszallas elott NY folott egy kor, igy setarepulesre sem kellett befizetnem! :-]
Az emigracios pultnal siman atengedtek, szinte mar amerikainak ereztem magam, hogy bonyodalmak nelkul jarok-kelek, belepek az orszagba. Tehat... AMERIKA teruletere ertem, ennen mar csak eronek erejevel lehetett volna visszapattintani. :-]
A talalka ocsivel ugy volt megbeszelve, hogy amikorra en kijovok a repterrol O az erkezesi oldalon var ram. Hat nem volt ott! Kezdtem beparazni lassan 20 perc utan, hogy megis hol van, raadasul nagyon rossz arcok vartak mas utasokra, akikrol aztan kiderult, hogy legtobbje szimpla taxis, es csak az adando alkalomra varnak, hogy jojjon egy utas es igenybe vegye a szolgalataikat. Ettol fuggetlenul maga a hely, illetve arcok azt az erzest keltettek, hogy jo ha nem veszik most el azonnal a cuccaimat. A hely tenyleg nagyon lebuj volt, meg soha nem tapasztaltam ilyen lepukkant erkezesi oldal kijaratot a reptereken. Gondoltam telefonalok egyet... termeszetesen nem volt nalam 10 centes. Kertem a kisboltost, hogy ugyan vatson mar fel nekem egy 10 dollarost ugy, hogy legyenek telefonalni valo ermeim. Persze vasarlas nelkul nem volt hajlando, ugyhogy vettem egy nagy zacsko M&M cukorkat. Megvolt az apro, irany a telefonfulke. Probalkoztam percekig, de sehogy nem jott ossze a telefonalas, fogalmam nem volt rola, hogy miert... de legalabb az apromat nem nyulta le a gep. Igy hat visszamentem es remenykedtem e legjobbakban, hogy nemsokara megerkezik ocsi.
Megjott! Augusztus ota nem talalkoztunk, ugyhogy jo volt talalkozni. Termeszetesen program aznap estere nem volt betervezve, a 6 oras idocseltolodas, rapakolva a kesei erkezesre ami ottani ido szerint asszem 4-5 ora volt, illetve aztan a szallasra valo kiutazas eleg sok idot vett igenybe. Ugyhogy metrora fol, irany a belvaros, egy gyors nezelodes a palyaudvar (Penn Station) mellett a szabad levegon, illetve egy gyors kajalas, mielott indul a vonat Morristown-ba, ahol is ocsi lakott es dolgozott. Az elso kep ami elem tarult igen joleso erzest nyujtott, holott nem is a legmagasabb epuletek koze ertunk ki. A belvarosi szinkavalkad, forgalom es epuletek maga volt a csoda szamomra, hogy ez tenyleg letezik es most en is lathatom.
Miutan korbeneztem es pislogtam nagyokat, beultunk egy kis etterembe, ahol igazi amerikai epres cheescake-et toltam termeszetesen kolaval. Igazi cheesecake-et meg soha nem ettem, bar gondoltam hogy fincsi, de annyira fincsi volt, hogy majbeszartam! :-D
Jol laktam, nagyon is. Sokba kerult, de egyszer elunk! :-D
Kaja utan felpattantunk a vonatra, ami viccesen zajlott, mert indulas elott csak ugy 10 perccel irjak kia vagany szamat, hogy honnan indul, viszont egy rakas ember vart ra. Ocsikem szerint ez szinte minden este igy van, foleg hetkoznapm amikor a a NY-ban dolgozo emberek haza akarnak menni az elovarosba. Tehat futottunk, hogy legyen helyunk. Sokat ugye nam lattam, mert a Hudson folyo alatt megy a cuccsos, aztan pedig csak a kisebb varosok fenyeit, illetve egy darabon NY fenyes sziluettje latszik, ami azert nem egy utolso latvany. :-]
Morristown-ban megerkezes utan gyorsan elpattantunk az appartmanba, bemutatkozas ocsi Ir munkatarsainak, akik ugyancsak gyakorlaton voltak ott, egy kis duma, mosakodas, majd lefekves.
Hosszu napon vagyok tul, mely csak oromben telt el... es holnap Washington DC az uticel!
--------
- Balatonon?
- A Balatonon.
- Nem igaz!
- Beutaloval.
- Nem igaz!
- Egyedul.
- Nem igaz!
- Koztunk mindennek vege!
- Nem egyedul voltal!
- Beutaloval!
- Nem igaz! Ismerlek mar!
Reggel fel is keltem, kenytelen voltam ruhat kolcsonozni a borondobol, mivel nem volt otthon egy hasznalhato sem az utra. Ha jol emlekszem akkor mar csak anyuval mentem ki a repterre, es a szokasos eljarasok utan (az akksikat idokozben meg otthon atpakoltam a laptoptaskaba, nehogy megin szivozas legyen), vegre bekerultem a terminalba, ahol aztan minden fennakadas nelkul mar repulore is ultem. Ablak mellett, tokeleset kilatassal!
A utazas kivaloan telt... a United utaskiseroire szavam nem lehet. 10 pont! A kaja annyira fincsi volt, hogy nem gyoztem volna repetat kerni, kar hogy nem lehetett. :-D Benyomtam a mindent az utolso morzsaig! Sajnos nem voltak csini utaskisero holgyek, de emigyen is volt min legeltetnem a szemem. Kinezve az ablakon az Alpok hegyvonulatai, majd kesobb Gronland havas tajai, Kanada majd Amerika partvonala. Leszallas elott NY folott egy kor, igy setarepulesre sem kellett befizetnem! :-]
Az emigracios pultnal siman atengedtek, szinte mar amerikainak ereztem magam, hogy bonyodalmak nelkul jarok-kelek, belepek az orszagba. Tehat... AMERIKA teruletere ertem, ennen mar csak eronek erejevel lehetett volna visszapattintani. :-]
A talalka ocsivel ugy volt megbeszelve, hogy amikorra en kijovok a repterrol O az erkezesi oldalon var ram. Hat nem volt ott! Kezdtem beparazni lassan 20 perc utan, hogy megis hol van, raadasul nagyon rossz arcok vartak mas utasokra, akikrol aztan kiderult, hogy legtobbje szimpla taxis, es csak az adando alkalomra varnak, hogy jojjon egy utas es igenybe vegye a szolgalataikat. Ettol fuggetlenul maga a hely, illetve arcok azt az erzest keltettek, hogy jo ha nem veszik most el azonnal a cuccaimat. A hely tenyleg nagyon lebuj volt, meg soha nem tapasztaltam ilyen lepukkant erkezesi oldal kijaratot a reptereken. Gondoltam telefonalok egyet... termeszetesen nem volt nalam 10 centes. Kertem a kisboltost, hogy ugyan vatson mar fel nekem egy 10 dollarost ugy, hogy legyenek telefonalni valo ermeim. Persze vasarlas nelkul nem volt hajlando, ugyhogy vettem egy nagy zacsko M&M cukorkat. Megvolt az apro, irany a telefonfulke. Probalkoztam percekig, de sehogy nem jott ossze a telefonalas, fogalmam nem volt rola, hogy miert... de legalabb az apromat nem nyulta le a gep. Igy hat visszamentem es remenykedtem e legjobbakban, hogy nemsokara megerkezik ocsi.
Megjott! Augusztus ota nem talalkoztunk, ugyhogy jo volt talalkozni. Termeszetesen program aznap estere nem volt betervezve, a 6 oras idocseltolodas, rapakolva a kesei erkezesre ami ottani ido szerint asszem 4-5 ora volt, illetve aztan a szallasra valo kiutazas eleg sok idot vett igenybe. Ugyhogy metrora fol, irany a belvaros, egy gyors nezelodes a palyaudvar (Penn Station) mellett a szabad levegon, illetve egy gyors kajalas, mielott indul a vonat Morristown-ba, ahol is ocsi lakott es dolgozott. Az elso kep ami elem tarult igen joleso erzest nyujtott, holott nem is a legmagasabb epuletek koze ertunk ki. A belvarosi szinkavalkad, forgalom es epuletek maga volt a csoda szamomra, hogy ez tenyleg letezik es most en is lathatom.
Miutan korbeneztem es pislogtam nagyokat, beultunk egy kis etterembe, ahol igazi amerikai epres cheescake-et toltam termeszetesen kolaval. Igazi cheesecake-et meg soha nem ettem, bar gondoltam hogy fincsi, de annyira fincsi volt, hogy majbeszartam! :-D
Jol laktam, nagyon is. Sokba kerult, de egyszer elunk! :-D
Kaja utan felpattantunk a vonatra, ami viccesen zajlott, mert indulas elott csak ugy 10 perccel irjak kia vagany szamat, hogy honnan indul, viszont egy rakas ember vart ra. Ocsikem szerint ez szinte minden este igy van, foleg hetkoznapm amikor a a NY-ban dolgozo emberek haza akarnak menni az elovarosba. Tehat futottunk, hogy legyen helyunk. Sokat ugye nam lattam, mert a Hudson folyo alatt megy a cuccsos, aztan pedig csak a kisebb varosok fenyeit, illetve egy darabon NY fenyes sziluettje latszik, ami azert nem egy utolso latvany. :-]
Morristown-ban megerkezes utan gyorsan elpattantunk az appartmanba, bemutatkozas ocsi Ir munkatarsainak, akik ugyancsak gyakorlaton voltak ott, egy kis duma, mosakodas, majd lefekves.
Hosszu napon vagyok tul, mely csak oromben telt el... es holnap Washington DC az uticel!
--------
- Balatonon?
- A Balatonon.
- Nem igaz!
- Beutaloval.
- Nem igaz!
- Egyedul.
- Nem igaz!
- Koztunk mindennek vege!
- Nem egyedul voltal!
- Beutaloval!
- Nem igaz! Ismerlek mar!
Aszt akkor aszt úgy nem lehet, hogy utolsó kommentek!