Holnap vegre eljon a nagy nap, amire kozel 5 hete vartam. Haza megyek!!! Juhej. Eleg volt ebbol a szarbol itt. A heten rajottem, mi is folyik itt pontosan. Paraszt Kutato Kozpont! Vegre nem kall nehany napra latnom a 2 uberlofaszjoskat alolam, nem kell azon szenvednem, hogy milyen messze vagyok otthonrol, nem kell aggodnom, hogy nem tudok beallni a helyemre, eleg lesz majd csak kedden, amikor visszajovunk. Huuuuude tele van a tokom ezzel a szar varossal. Meg szerencse, hogy azert kenyeret lehet kapni. Kesz csoda...
Testileg es lelkileg is keszen allok a holnapi "nagy utazasra".

Egyem meg a draga szivedet! Ne menjel el!
Uljel le!
Uljunk le, na jol van! Ne menjel el!
Nem megyek el.
Maradjal itten! Hat egyedul van az ember. Istenem... Jaj! Bassza meg a kurva Isten ezt a rohadt levest! Faszba!