Lapi elozo posztbeli kommentejevel kapcsolatban, hogy a kispesti piacon tolta az ebedet a Lacikonyhan, egy rakas emleket idezett fel bennem, amit kenytelen vagyok idevesni… :-]

Talan avval kezdenem, hogy ugye a Kossuth Lajos Altalanos Iskolaba jartam, mely mint neve is adja, a Kossut teren allt (ebbe jar manapsag Lapi ugyvedkedni, merhogy egy jopar evvel ezelott az iskolat atadtak a keruleti birosagnak, mely szepen atalakitotta maganak az epuletet), melyen pedig a pijac is ugyancsak fekszik. Valojaban minden nap bementem akkoriban a piacra, mert anyukammal egyutt jartunk reggel, igy a reggeli kozertes bevasarlas utan mentunk a pijacos zoldsegesek, husosok es a jolbevalt kenyeres fele. Mindig ugyanannal a kenyeresnel vasaroltunk, penteken reggelre mindig felre volt teve nekunk egy kalacs, melyet szombat reggel egy bogre kakao mellett fogyasztottunk el ocsemmel. Errol jut eszembe, hogy a kakaoivas nalunk mindig versenyszam volt, mert anyu allandoan nagyon forrora melegitette, es bar soha megegyezes abban nem volt, hogy verseny van az ivaszatban, de mindig izzott a levego. Amelyikunk nem nyert, az mergesen nezett, es legszivesebben belevagott volna a masik arcaba. Akkoriban meg persze ocsemnek eselye sem lett volna arconcsapni... az evek folyaman aztan ez 180 fokos fordulatott vett, de mire sor kerult erre rafoghattam, hogy azert nem verekszem mar, mert kinottem belole. Valojaban csak jozan gondolkodassal arra jutottam, hogy nem lenne jo ujjat huzni vele, mert aztan csunyan megjarhatom.
Tehat mindennapos tevekenyseg volt a pijacra jaras. A kakaoscsigat es az iskolai poharas kakaot meg a kozertben megvasaroltuk... Minden honapban jart nekem egy Top Gun ujsag is, merhogy megegyezes volt kozottunk, kerhetek egy ujsagot minden honapban. Namost az akkori 11-12 evemmel ÖKM-et csak nem kerhettem, maradtam a repulogepeknel, melyeket mindig is igen kedveltem (igen jol tukrozi eziranyu szeretetem a kb 50 darabbol allo modellgyujtemeny, melyek meg ma is foglaljak Mama nehany szekrenyenek belso teret).
 
Tobbszor is voltam kint a bolhapiacon, meg 90 kornyeken, persze mint elado. Egy rakas folosleges cuccom volt, melyet zsebpenzszerzes celjabol szepen ra lehetett sozni az emberekre. Nah persze vasarlokent is sokat jartam ki, de 1-2 alkalommal elado is voltam. Ilyenkor delelott 10 kornyeken jott a pijaci ellenor brigad, aztan szedtek be az arusito helyekert az akkor amugy nem igazan nagy osszegu helypenzt (20 forint lehetett?). A legjobb, hogy mivel mar fel 5 korul kileptem, a legjobbak kozott sikerult helyet foglalnom, nem am lepedon arusitottam, hanem a buszmegallohoz kozel egy asztalon, melyet normal esetben amugy zoldesegesek szoktak hasznalni.
Bizonyara mindenki emlekszik meg kepregenyes tortenetemre, amikor is egy szivtelen apuka (ott rohadjon meg!) 400 kemeny forintert felvasarolta a Nils Holgerson gyujtemenyem osszes darabjat gyermeke szamara. Maig fajo pont az eletemben, mint ahogy az is, hogy amikor 2 hete betertem egy modellboltba el kellett csodalkoznom, hogy ha ma kb 30e forintot er egy TT meretu mozdony, akkor az en gyujtemenyem (amit ugye ha nem adtam volna el 10 rugoert 1994-ben) most tobb szazezret erne... a sineket es mas kiegeszitoket nem beleszamolva, mert az lenne mellette csak a jeghegy csucsa.
A bolhapiacon eccer megvettem egy bicskat 100 forintert, mert aszittem jo uzlet lesz tovabbpasszolni, csak mert egy szep Marlboro emblema volt rajta... maga a bicska amugy total hasznalhatatlan volt, ele mint egy tokeletesen a patakban gombolyure formalt kavics, de nagyon okosan megis extraprofitot vartam a tovabbadasabol. 20 forintert sem kellett senkinek, szepen rajtam maradt... a kesobbiekben talan James Bondos jatekokhoz hasznaltam szupertitkos bicskanak, vagy valami ilyesmi. Szerencsere azert ma mar jobban ertek az uzlethez, de azert mondjuk egy barkacsboltba beterve meg ma is szivesen felvasarolnam a leghaszontalanabb szerszamot is... ez bizonyara csak a melyrehato muszaki neveltetesemnek koszonheto. :-D
A piacot delutatnonkent mindig lezartak... akkoriban ez ugy nezett ki, hogy a bodek lanccal voltak az utca fele lezarva. Szimplan ket bode kozott kifeszitettek egy lancot, melyet egy sima kampoval rogzitettek. Bujocskazni meg mindenki szeret, ugyhogy a piaci nagy rengeteget kihasznalva osszekotottuk a bujocskat egy  nagy ossznepi bringazassal. A bodek kozott cikazva kellett a masikat meglatni, majd elkapni. Ez persze legtobbszor ugy ert veget, hogy a piaci felugyelo bacsi is beszallt a kergetozesbe, csak nem ket kerekkel, hanem ket labbal. Igy a sikerunk garantalt volt. En a meno cseh versenycangammal, haverom meg a BMX-evel suhant tova a piac kacskaringos kavalkadjabol.

Mara a piacot atepitettek... kb 10 eve nem jartam kint, bar sokszor elhaladtam elotte. Azota bar a bodek megmaradtak ugyanabban a szocialpolitikai kornyezetben, a szabadteri kofak pultjait elbontottak es a helyukre egy nagy, emeletes csarnokot epitettek. Anyu szerint nagy jo... meg modern. Szerintem a modernizalassal nem feltetlenul jar egyutt az is, hogy valmai jo legyen. Persze ez meglehetosen relativ. En inkabb a gyerekkorom latom benne es nem a lehetoseget.

--------