A hetvegen varlotogatas celjabol pattantunk ki a jol megszokott semmittevesbol. Eloszor Sumegre mentunk, onnan pedig Kapolcson keresztul, kisebb kerulovel Szigligetre. Bar egy rakas var van a Balaton ezen reszen, mashova nem latogattunk el. Igyis leszakadt a labam, mire hazaertunk.
A sumegi var egesz jo allapotban van, bar szerintem unalmas volt. Odaraktak egy jo nagy domb tetejere, de se egy szaros fa, se egy rohadt bokor nem veszi korul, ami egy kicsit zoldebbe tenne a kornyezetet. Mindenesetre a kozvetlen kozelebe, tulajdonkeppen a domb labanal felhuztak egy csicsas kis wellness szallodat, ralatassal a varra. Bizonyara vonzza a fricceket. Usse ko... Ma jo kedvem van, nem kapnak semmit.
Kapolcsnak mentunk, meg tartott a fesztival. Soha nem voltam meg a Muveszetek volgyeben, igazabol nem is tudom hogyan mukszik ez az egesz.  Azon felul, hogy egy rakat ember  akadalyozott  meg a tovabbjutasban,  meg most sem tudok rola tobbet, csak hogy van egy csomo arus, meg ember stb. De hogy hol vannak a fellepesek, nyeh? Viszont eszembe jutott a sok Szigeten toltott het, amit  meg  "fiatal koromban"  lehuztam.  Egy rakas jo kis csajszki nyomult itt is.
Miutan kijutottunk Kapolcsrol, koccoltunk Szigligetre. Egyszer mar voltam ott, asszem 2004-ben, vagy nem, de az biztos. Azota azert atesett egy-ket valtozason a var, javara legyen mondva. Folfele haladva szemben jott egy elso ranezesre nem is hulye no. Telefonon beszelt, aszonnya bele a telefonba... "aaaaa, nem mentunk fol, tok lerombolodott". Le-rom-bo-lo-dott! Tenyleg? Mutassa ma' egy varat is Mo-on, ami nem rombolodott le! Aszittem nyakoncsapom.  Majd tovabbment,  minden bizonnyal beult  a baratja autojaba, aki mellesleg lathatoan ertelmisegi volt, csak mint a csaj, es egyutt olvashattak tovabb a  Bun es bunhodest. Tyhaaaaa!  Azert be kell vallanom, meg mindig jobb egy lerombolodos duma, mintha aszonta volna, olyan edi-bedi volt, inki-pinki, cuki varacska, csak elvesztettem a fulcsimet. H-D-ZS!
 

--------

Gebedj meg, lepcses!